Dsida Jenő: Karácsonyi utazás

Készülődés

Karácsony közeleg.

Én állok itt az ablakom előtt,

nézem a halkan pihenő havat,

s egy kis bokrétás száradó fenyőt

törölgetek.

Ma szívem is van,

Meg- megdobban a kabátom alatt,

és csilingeli ezer kicsi csengő:

Karácsony közeleg!

Karácsony közeleg!

Útban

Csodálkozol

Te balga kis fiú,

ma olyan vígnak látszol!

...Csillagáros betlehemi éjben

hívogat máma engem is a jászol.

Megyek! Megyek!

Az ajkam úgy dalol,

míg csörgős szánkóm megáll valahol,

s letérdelve a kis Jézus előtt,

átnyújtom neki igaz ajándékul

ezt a kis, tépett bokrétás fenyőt.

Kérdezem

Mondd, kis Jézuskám,

decemberfagyon, szélen, havon át

miért nem hozhattam Neked

egy csokor édes piros orgonát?

Most minden, minden fenyő és moha.

Pedig tudom, hogy szereted a májust,

és Teneked is szebb az orgona,

Az ünnep

Mennyből az angyal!...

Égnek a gyertyák.

Kacag az ének, terítve az asztal-

csak fáj, hogy sose találkozik össze

a karácsony az orgonás tavasszal.

A kis Jézus beszél

Én szeretem a sápadt arcot is,

Én szeretem a könnyes szemet is,

cirógatom a mellre bágyadt főt.

Akinek nincsen tettre kész,

merész

lüktető: harcos, piros orgonája,

az hozzon egy kis álmodó gallyat,

sóhajtva síró imádság fenyőt,

s én kezem megáldja.

Hazafelé

A gyertyák elalusznak.

a távolodó kórus

altató, bűvös, simogató mákony...

Repül a szánkó

CSörgős csengője csilingeli csendben

Édes Karácsony!...

Tündér Karácsony!...

Boldog Karácsony!...