Babits Mihály: Karácsonyi ének

Miért fekszel jászolban, ég királya?

Visszasírsz az éhes barikákra.

Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt:

mégis itt rídogálsz, állatok közt.

Bölcs bocik szájának langy fuvalma

jobb tán mint csillag-űr szele volna?

Jobb tán a puha széna-alom,

mint a magas égi birodalom?

Istálló párája, jobb az neked,

mint gazdag nárdusok és kenetek?

Lábadhoz tömjén hullt és arany hullt:

kezed csak bús anyád melléért nyúlt...

Becsesnek láttad te e földi test

koldusruháját, hogy fölvetted ezt?

s nem vélted rossznak a zord életet:

te, kiről zengjük, hogy "megszületett"!

Szeress hát minket is, koldusokat!

Lelkünkben gyújts pici gyertyát, sokat.

Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk

törékeny játékunkat, a reményt.